Kissé hűvös reggelen összeverődöt a csapat a régenvárt badacsonyörsi pincészet meglátogatása okán, meghát néminemü jóféle bor kóstolgatása is a célok között szerepelt. Úgyis Füreden nyaraltunk, onnan már csak egy ugrás, és az idő is inkább a borkóstolásnak kedvezett, mint a strandolásnak. Nem untatom a "tisztelt publikumot" megérkezéssel, bemutatkozással, rögtön a közepébe.

Valamiféle ismerettség okán a csapatot nem más kisérte körbe mint a Varga Pincészet prominens alakja Katona István.

Rögtön az elején kezdtük a bor útját, na nem a szőlő kapálásával, de a feldolgozás első részénél amikor beérkezik a telepre a leszedett szőlő. Hatalmas rozsdamentes darálóba,

majd onnan csigák segítségével az eljárásnak megfelelően ilyen-olyan csöveken keresztül tartályokba, erjesztőkbe, és még annyi minden féle korszerű mittudoménmibe, aminek a létezéséről idáig az egyszerű borfogyasztó nem is tud. Mert mit is ismer a vidéki ember? Szőlő leszed, darál, présel, must, kiforr és bor. Na ez nagyüzemben egy kicsit más. Itt figyelnek a szőlő fajtájára, annak jó tulajdonságaira amit érdemes kiemelni, úgy készítik, hogy az ki is jöjjön belőle. Hallottunk nyomásról, héjon áztatásról, gázáramoltatáson és csömöszölésen keresztül az olyan kifejezéseken át, amit ha akarnék sem tudnék mejegyezni. Innen követtük a csövek útját, a pezsgőkészítő tartályokhoz -mer azt is készítenek itt- utána tovább a borkészítős részbe, majd a palackozóba, majd a várvavárt pincébe.

Egy kevés saját tapasztalásom van a borkészítés menetéről, ugyanis Tokajhegyalján van rokonoknak szőlő, és ott már szedtem, daráltam, préseltem, tehát testközeli élményben részesültem a bor útjáról.

Végre a hűvös pincébe. A dolog szépséghibája, hogy kint sem volt az a rekkenő hőség, bár ez akkor pont jól jött, amikor a kóstolás után a felszínre merészkedtünk. De ne ugorjunk előre.

A pince irdatlan nagy, nem egy fáskamra alatti krumplitároló. Csak mentünk lefelé, azután egyik teremből a másikba, majd még tovább. Volt ott rengeteg rozsdamentes nagy tartály - bár kissé elmorfondíroztam, hogy hogyan is fért le a lépcsőházban- meg akkora fahordók, hogy egy négytagú család nyaralónak is berendezhetné. Megérkeztünk a kóstolónak berendezett pincerészbe. Körbe a falfülkékbe palackozott borok, rengeteg nagy hordó, és egy még nagyobb, amit most készítettek gyönyörű faragással a fenekén (persze a hordó nem a fenekén ül). A pince labirintusnak ez a része akkora volt, hogy a maradék középső részre teljesen új topolyfából készült asztalok és padok voltak berakva, nem csekély, 170 fő befogadására képes mennyiségben.

Furcsán is éreztem magam, hogy nekünk ez jár, de végre egyszer valami bejött az életben (vicc). A megterített asztalon volt pogácsa -nagyon finom-, szalvéta, pohár, köpőtál, egyszóval minden aminek lenni kell. Amilyen alapos volt a szőlő borráválásának útja, olyan alapos volt a borkóstolás, a minőségi különbségek magyarázata, borfajta jellemzője, és eljárásbeli miértek és hogyanok megértésének a segítsége. Megint közelebb kerültünk a tudás egy szeletéhez, ha szabad így fogalmaznom, mert elsajátítani nem tudjuk, de csodáljuk azt aki érti.

A végére természetesen kötelező jelleggel a raktárfelé vezetett az út, és ha már itt vagyunk akkor vásárolhatunk is az előbbi izelítőkből. Csak viccelek, mi kértük ezt az opciót, tényleg jól esett a borkóstolás után, hogy nemkell egy áruházba elmenni és ott kb. másfél óra tanakodás után válogatni. De azért nem volt egyszerű a raktárban sem válogatni. Merthát az ember fia mit is tesz ilyenkor? Természetesen megkéri a párját, hogy ugyan kedvesem vezessél már inkább Te, én hagy kóstolgassak. A raktárban pedig megissza az emberfia a levét, mert a kedves azt mondja, hogy ha Ő nem kóstolt, akkor mindenből vegyek, és még az apósnak is, meg a sógornak is meg otthonnra is mindenből legalább kettővel. Kis kompromisszumos küzdéssel a káposzta is jól érzi magát, és a kecske is elvan a végére.

Összevetve az egész bortúra nagyon jó hangulatban zajlott, a régenvárt találkozó is meglett, és szép emlékekkel gazdagodtunk. Nem utolsó sorban, kiváló borkészítőkkel ismerkedtünk meg, akik szívvel-lélekkel teszik a dolgukat, és legfőképpen értik is, mi pedig csodáljuk, hogy Ők teszik és értik.

Belső Kozmosz.